mindennapi fohász

Uram, Te mindenható!
Minden ember gyémánt lelkének csiszolómestere!
Te, a mennyeknek és az evilági létnek,
szerelemnek, önzésnek,
örömnek, bánatnak,
botlásoknak és talpraállásoknak,
születésnek és megnyugvásnak kovácsa,
Adj hitet,
Adj erőt,
Adj alázatosságot,
Adj reményt,
Adj bátorságot,
Adj kitartást,
Adj meg mindent amivel Téged
és embertársaimat igazán tudom szeretni,
hogy amivel ébredtem
azzal nyugovóra is tudjak térni
Szeress, mint szerető gyermekedet,
es egyben mint gyarló szolgádat
hogy Neked élve cselekedjem minden tettem
és a legszebb vacsorát majd Veled üljem!
Úgy legyen!

Közönséges közösség

Tarolt a nagyvilág elott a tokeletes rendszer
mely összehozott országokat - népeket
minden percben és pillanatban folyton
kozelebb hozza számunkra a férgeket

Ha akarod látják, hogy ébredsz fel reggel
ha akarod látják,azt is, kivel fekszel
nem biztos, hogy jó ez neked,vagy éppen nekem.
furfangos háló ez az internetes verem

Mindig írásba rakod szavaid, tetteid
a szónak minden létezését ami szinte megfeszít
annyira, hogy elfelejted lassan kiejteni is
de veled egyutt megtanuljuk elfelejteni is

Mázolod magad, lássák, hogy jól vagy
de a képernyo mogott patakokban úsznak
konnyeid - mert látod ez már nem valóság
minden kitalált, minden hazugság

Birtokol a rendszer, jól magába szippant
észre sem veszed, az ido ugy elillan
oly gyorsan múlik léted minden egyes perce
s te tovább is lépsz mindent elfeledve

Leírod bánatod, oromod s majd várod
ki vigasztal onlájn, ezer nem valós barátod
csámcsogva láthatják kínodat, bajodat
senki sem segíti ordító vágyadat

Reméld, hogy egyszer majd arra kell ébredj
nem kell Neked tobbé a virtuális méreg
S késobb majd mindent ezek nélkul teszel
Ha megszabadulsz tole mindig szabad leszel

Szikla(Szilárd)Szerelem

Emlékszel talán a régi történetre
mely leírja két szikla szerelmét
sziklaszívvel célzott az egyik
s így örökkön egymást szerették

A két szikla sokáig nézte egymást
miközben köztük hullámok csaptak szét
de egy napon a hullámok eltűntek
s tisztán csodálhatták egymás szépségét

Mindkettőjüket bearanyozta
a felkelő Nap millió sugara
s mikor az már nyugovóra térni készült
testüket a Hold fénye beragyogta

Történt valami csodálatos érzés
Elindult egymás felé a két szikla
lassú léptekkel, megfontolt mozgással,
hogy a hullámokat ujra ne szítsa

Hosszú idő nyoma s a hullámok
testükbe mély sebeket vájtak
de a két szikla egyre közelebb lett egymáshoz,
s a sebek már nem fájtak

A rút idő vésője nem csupán megtépte
de formálta is a két sziklát
s tökéletesre fényesítette, csiszolta,
így lett a sziklaszívből két ragyogó gyémánt

Eljött a nap, amikor a zord hullámok
romboló munkája megszűnt létezni
a két szikla összeért,
már egy a kettő
s nem választja el már őket semmi
soha többé semmi

Nem adom fel

Mikor fáradt szemem bezárul

drága arcod ígyis elém tárul

mosolyod mint szellő, mely símogat

eltakaritja bűneim s mihaszna múltamat!

Szemeid  mézédes ragyogásában

annak oly forró mélyzöld pozsgásában

telítődik meg bennem a tudat,

csak bennük lelem meg mennyországomat!

Apró fülcimpáid, mint parányi ékkövek

ha érinthetem az ajkam is megremeg

Belerezdül testem minden porcikája

Ezért is százszor és ezerszer Légy áldva!

Pisze orrod kacérságot takar

ha kicsit megvonod, érzem, engem akar

illatomat akarja szagolni, érezni

mint hős a csatában bátran elvérezni!

Ajkaid mint kánaáni manna

melyet még a gonosz kígyója sem tagadna

S íze mint a legfinomabb nektár

Remélni tudom csak, hogy végleg enyém már!

S bár nem tudom, mikor nyílik meg szemem

hogy vakságomban újra megtekinthessem

megölelhessem s ha megcsókolhatom

teszem is de soha fel nem adom!

A kos hava

Ebben az évben is eljott a tavasz
de nem is sejtettem mennyire ravasz
okos kis fejed  még nem értette
mennyit is fizetünk cserébe

Átvettem ajkad ízét
a 21. napon csodálkozva
élveztem volna mámorát még tovább is
ha a kos hava le nem zárult volna

de jött áldásra átok
mely megszaggatja lelkem
a kos vérében megfürödve
kell majd útra kelnem.

Tested drága gyémánt,
férfi szemnek étek,
a kos hava mindig ujra eljő
de szeretni Téged vétek!

S ha visszaforgatnánk is
az idő rozsdás lapátját
akkor sem bánnám kos véremmel
bármikor újra várnám.

Ha az Isten megteremtett,
hát küldjön utánam az ördög is
Nem szabadulok kos véremtől
a kos hava ujra elérkezik!

Érints meg

Akaratom nélkül szültek
 engem erre a Földre
s most érzem mindenki azt várja, hogy
maradjak itt örökre.

Szerettem volna megízlelni
szép életnek nektár ízét
angyaloknak szaggatják most
darabokra szívét

Vágyaidat hogyan tudnám
kielégíteni végleg
Ha Te vagy minden mennyiségben
a legveszélyesebb véglet

S ha egyszer végre eltaposnám
áldás lenne minden
mert gyarló szívem, gyenge testem
csak Téged akar magas Isten!

Szeretnélek látni, tapintani is Téged
de hinnem is elég - mert annyi jót teszel
hát légy Te nekem az élet!

Anton(é)mák

Símogatsz ha ostorozol
ordítasz ha csendben vagy
szemérmetlenül is tisztán
eszementen vagy bambán
mondhatod ha hallgatsz
hatalmadban tarthatsz
aggódva is büszkén
gyáván vagy egy hősként
lenézel ha bíztatsz
akarva is taszíthatsz
kéjek s rút borzalmak
együtt vagy magadnak
létem a léted!

Ki vagyok Neked

Ki vagyok Neked
csak csalfa pillanat
ami előtör Belőled
ha az érzés elragad

Ki voltam Neked
tán a szabadság szele
mi megmozgatott
mert jól hangzott a neve

Ki leszek Neked
egy valóságos álom
időtlen időkben
hajsza és rémálom

Ki lennék Neked
a jelen és a jövő
vagy múlt netán
a vissza nem térő!

Ki legyek Neked
ördög vagy angyal?
ki nem enged el
ha eljön a hajnal...

Utamon

Velem vagy  netán ellenem
azt csak te dontod el  és senki más
utamon hogy meddig kísérsz el
nem, meg nem mondja csak a Messiás
találhatsz majd sok kibúvót, kifogást és ürügyet
ha fogod tudni,  ugyis bánd meg minden titkos ugyedet.

Elindultam, megérkeztem, szeretnék megpihenni
de hosszu utam állomásain nem nagyon vár senki
Alább vagyok mint a legrosszabb bűnös,
a legcsúnyább bűn egy nagy Vétek
számtalanszor megkérdezem: Uram, ha lépek, kinek vétek?

Utam során sokat még nem tettem,
de amit igen az nem  mindig csak jó volt,
s ha szándékomat el sem értem
legalább igazán megért pár szép szót
Etettem koldust, itattam szomjazót, felsegitettem a bénát
Most mégis mintha úgy érezném, nem mész csak állsz játszva a némát.

nem kell titkolnom szándékomat
szeretném megmutatni,
hogy miért is indultam veled útnak s mit akartam így elérni
Hitem nem inog meg tobbé Benned, batran kiállok érted
mert igaz hitet csak Nalad találok
tebenned minden érdem!

Kilencedik óra

Szeretnék mindent kimondani egy szóban,

De a szónak a súlya hatalmasan nagy

Lehet 9 betűből áll a mi nyelvünkön

Mégis megpecsételi egész sorsomat

11 percig is ismételni tudnám

hogy hányszor Téged megkívántalak

de gyarló testem mindig lázas Tőled

ha a Te szent tested a rejtett pillanat.

Akarom látni, hogy a hajnal perce ébreszt,

akarom látni, ahogy feltámaszt a Nap

akarom érezni a létezésedet

akarom tudni, hinni, valóban vagy!!!

Voltál barát s voltál társ a bajban

Meghallgathattad sokszor sok bajom

De élhetek e iylen pillanatban

ha egyszerűen csupán magamat adhatom

33 évig kereshetném,

hogy miért vagy Te mindig mindenem

egyszer tudnám végleg kimondani

Ez már tényleg valós érzelem

S ha tanúságot kéne tennem róla

Szavaim  mily nagy dolgot rejtenek,

elmondanám s megfeszítenének

mint Téged sokszor minden pénteken

Akarom látni, hogy a hajnal perce ébreszt,

akarom látni, ahogy feltámmaszt a Nap

akarom érezni a létezésedet

akarom tudni, hinni, valóban vagy!!!