Még száz év

Mintha mindig karolnál,
mintha mindig Te volnál,
csak a szemed világa láttat
kérlek ne csillapítsd a lázat,
ami élteti bennem a vágyat
élni évet Veled százat,
ölelj át, ölelj át!

Megint újrakezdhetném,
megint újraélhetném,
kicsit  nevetni látni Téged
adjunk még hozzá kevés szépet
hogy lásd ez is immár kész lett
veled így lett teljes az élet
figyelj rám, figyelj rám!

Kerestem ébren álmom,
s keresném a túlvilágon
arcod rajzolatát
szemednek sugarát,
keresem, de nem találom,
hajnal csillag régi álmom
ragyogjad gyorsan át
kettőnk pillanatát

S, ha akkor tényleg Te voltál,
ki a fényben daloltál,
ki a szélben ringattad álmom,
beleremegek, ha újra látom
csókod olvadjon újra számon
legyen így teljes ez az álom
Vigyázz rám, vigyázz rám!

Te magad vagy

Elfogynak ajkamról a szavak
mint sivatagi kútból a vízcseppek
némán nézlek és ámulok
átadom magam a csendnek
a tiszta rendnek.

Ha megkérdeznéd, miért épp Te
válaszát a tegnapnak ne várd tőlem
szeretettel gondolok Rád,
benne vagy a mában, holnap is
mindíg várnálak

Repítse szél üde, dús illatod
orromba, arcomba, elmémbe mélyen
verjen gyökeret bennem,
mélyen igyák be ereim
minden porcikám

Mintha csak testem fele volnál
mintha  bennem élnél öröktől fogva
hiányzol, ha nem vagy
mert akiért én élek
Az Te magad vagy!

Legdrágább kincs (anyák napjára)

Ha némává válnak a szavak
én hangosan dalolnám
azt, hogy
 szeretlek Téged
meghalnék érted
lelkemet áldoznám

Ódákat harsog az égbolt
mert örök mint Földanya
mintha
 vágyná az énem
keresve kérem
arcodon mosolyodat

Bőrödön elszűkül a ránc
mikor a szemed felnevet
csak még
 láthassam újra
csalhassam útra
ringató öledet!

Égig emelsz és magasztalsz
de elesni sohase hagysz,
drága
 ékszer vagyok neked
kit magadban hordasz
bennem meg így maradj!