Valahogy így (tanár blues)

Járom az utcát, semmihez sincs kedvem
hogy mikor láttalak, már nem emlékezem
a tárcám nézem, csak az apró, mi benne  csörög
látva a bérem, már a belem is röhög

Túl sok a nulla, a számjegyek előtt
jómód és gazdagság volt minden azelőtt
jöttek a számlák,, kocsi és a nő
azóta nem maradt más, csak a füstös levegő

a számlák, a kocsi és a nő
jó volna tudni, mi itt a bökkenő?

Kopott kabát és táska közli vagyonom
dús szürke takaró van  már bőven  hajamon
ráncból sem kértem, mégis kaptam eleget
rám zúdított az élet szépen hideget - meleget

a számlák, a kocsi és a nő
jó volna tudni, mi itt a bökkenő?

Talán nem kéne nagy hajó sem repülő?
nincs már mit ennem, a kocsma nem lesz kerülő.
Problémák nincsenek már, nem lesz feltűnő
tanár vagyok, nincs benne semmi meglepő

valahogy így az élet jobban érthető...

Nem fogadott hívás

Én akartam menni, de nem engedtek
Én élni akartam ,de eltemettek
a mennybe menet  is megvesztegettek
a sötétség kapui  kirekesztettek

Hívtalak százszor, de nem vetted fel
felszálltam volna, de nem vettek fel
halál előtt a test élettel telt
a vonalban véletlen nem volt már jel

összehúztad a múltat
de a jövőd nem tágítottad
mész csak vakon, de
nem vagy nagyon
egy furcsa áldomás - látomás

Ha  a lényed a léted,
maradjon fényed
hogy megadják,
csak szépen kell kérjed
hát kérjed és szép lesz!