Megmaradni

Emlékszel testvér?
Még együtt lépkedtünk az úton,
mely házaink közt kígyózott,
aztán fonott drót lett a kígyóféreg,
ki mérges határt mert köpni
jól megbabonázva
közénk és közétek

Emlékszel testvér?
Még együtt pancsoltunk a patakban,
mely falunk mentén
szelte át a zöld határt,
s szomjazó vadnak adott menedéket
s majd húztak rajta más vonalat is:
pirosat, fehéret és kéket

Emlékszel testvér?
Még együtt áriáztunk a pacsirtaszóval
mely a vén körtefáról szállt alá.
Rég kiszáradt,
kiégett,
egyenlővé lett a földdel,
már nem szól róla ének

Emlékszem testvér,
Elestem, s Te felemeltél,
azt mondtad nagy bátorsággal:
Mindig itt leszek, ha kell
Elmentél,
Eltűntél mint falevél az őszben
Felkelnék újra, de félek!

Emlékszem testvér,
de Te már nem emlékszel,
meghalt benned a szabadság,
az egyenlőség, testvériség,
Kihalt minden,
március idusa, október vére
már nincsen, sem az Isten?

Emlékszem testvér,
mert emlékekből építem jövőnk
nem délibáb ez, valóság,
igyekezve áradó szeretet
mi összeköt
nem létező határokon túl
Téged, testvér s népedet!

Emlékezz, testvér!
szavaim igyák be mélyen ereid,
nem ország vagyunk csupán
hanem összetartó nemzet!
ki, hogyha szól
ha ébred százéves álmából
a zsarnok is csak reszket!

Emlékezz testvér!
Mikor megfogjuk újra egymás kezét
s feloldjuk a harag láncait végleg
együtt lépkedve, szabadon
pecsétje legyen
őseink vére e tettnek
járjunk nyitott szemmel s ne vakon!

Emlékezz testvér!
Amint egykoron kard a vérrel,
most egymást segítve kéz a kézzel
építsünk hidat
mely összeköti lelkünk
létünk ne legyen fanyar,
Testvér legyél büszkén magyar!

Születésnapomra (ars poetica)

Harminckét éves lettem én
egy évvel több,vagyonom
harminckét évem megint
bőröndök nélkül is hordozom
korom.

Adok belőle napokat,
hónapokat és éveket
ki mennyit kér belőle s belőlem
hallhatod minden léptemet
lehet.

Mi fér harmadszáz évbe?
sok idő az énnekem?
Felragyog előttem példák képe
szülők s az Isten szüntelen
énvelem.

Sok minden fut előttem
Arcok, jelek, nyarak, telek,
s életem ezen triplaDIK állomásán
a múltba visszaintegetek
Veled?

S mit akar ez a költemény?
a sok lángoló emlék-remény
elveszik, de újra épül
az élet tényleg kemény
ha Isten is hordoz tenyerén.

Nőnapi vers

Hajnalok hajnalán,
arról álmodom,
hogy
harmatnak zamatán
lépkedsz halkan
minden reggelen.
Odaosonsz hozzám,
símogat a hajad
s már várom,
lássam szemeid mosolykacaját.
Te vagy a Nő
Te vagy az ő
Te vagy férfiálmok
főhőse!
Te varázsolsz meleg otthont,
Te varázsolsz édes álmot
Te varázsolsz vad románcot
s vele homlokomra sok-sok ráncot
Tündérként, angyalként
emlegetnek Téged!
Boldog nőnapot
én
így kívánok Néktek!!!

Amikor eljön az este

Hajam alatt már gyűlnek a bajok
gyorsan vírusként  burjánzó gondolatok
áradnak agyamból lefelé a számba.

Mély levegővétellel oldódik át
a hanggá modulált verbum
hangszálaim függönyén keresztül.

Tegnap még hétfő volt,
s ma már a péntek este levét iszom,
a tajtékzást ordítva szomjazom

Rám szegeződő tekintetek sora
mosoly és csodálat arcuk otthona
játszd újra, kellesz még!

Homlokomon tengernyi ér duzzad
benne lüktető millió sejt hajtja magát
megállna egy percre de nem lehet-
Kiáltja a Világ lelkemet!