Emlékszel testvér?
Még együtt lépkedtünk az úton,
mely házaink közt kígyózott,
aztán fonott drót lett a kígyóféreg,
ki mérges határt mert köpni
jól megbabonázva
közénk és közétek
Emlékszel testvér?
Még együtt pancsoltunk a patakban,
mely falunk mentén
szelte át a zöld határt,
s szomjazó vadnak adott menedéket
s majd húztak rajta más vonalat is:
pirosat, fehéret és kéket
Emlékszel testvér?
Még együtt áriáztunk a pacsirtaszóval
mely a vén körtefáról szállt alá.
Rég kiszáradt,
kiégett,
egyenlővé lett a földdel,
már nem szól róla ének
Emlékszem testvér,
Elestem, s Te felemeltél,
azt mondtad nagy bátorsággal:
Mindig itt leszek, ha kell
Elmentél,
Eltűntél mint falevél az őszben
Felkelnék újra, de félek!
Emlékszem testvér,
de Te már nem emlékszel,
meghalt benned a szabadság,
az egyenlőség, testvériség,
Kihalt minden,
március idusa, október vére
már nincsen, sem az Isten?
Emlékszem testvér,
mert emlékekből építem jövőnk
nem délibáb ez, valóság,
igyekezve áradó szeretet
mi összeköt
nem létező határokon túl
Téged, testvér s népedet!
Emlékezz, testvér!
szavaim igyák be mélyen ereid,
nem ország vagyunk csupán
hanem összetartó nemzet!
ki, hogyha szól
ha ébred százéves álmából
a zsarnok is csak reszket!
Emlékezz testvér!
Mikor megfogjuk újra egymás kezét
s feloldjuk a harag láncait végleg
együtt lépkedve, szabadon
pecsétje legyen
őseink vére e tettnek
járjunk nyitott szemmel s ne vakon!
Emlékezz testvér!
Amint egykoron kard a vérrel,
most egymást segítve kéz a kézzel
építsünk hidat
mely összeköti lelkünk
létünk ne legyen fanyar,
Testvér legyél büszkén magyar!
