Elfogynak ajkamról a szavak
mint sivatagi kútból a vízcseppek
némán nézlek és ámulok
átadom magam a csendnek
a tiszta rendnek.
Ha megkérdeznéd, miért épp Te
válaszát a tegnapnak ne várd tőlem
szeretettel gondolok Rád,
benne vagy a mában, holnap is
mindíg várnálak
Repítse szél üde, dús illatod
orromba, arcomba, elmémbe mélyen
verjen gyökeret bennem,
mélyen igyák be ereim
minden porcikám
Mintha csak testem fele volnál
mintha bennem élnél öröktől fogva
hiányzol, ha nem vagy
mert akiért én élek
Az Te magad vagy!
