Szerelembe zárva

Négy éve már,
hogy magamnak tudlak
s remélem,
engem Te ugyanúgy,
csodálom két szemed,
és mit látok benne?
Huncutságot, kacajt, vágyat,
lepedővel összegyűrt ágyat,
de nézd, az idő úgy szalad
hozza az ősz hajszálakat...
örül a szívem, ha mellettem ébredsz,
s ha későn is érkezem,
ugye még hozzám bújsz?
Ha elfogynak majd számról a szép szavak
akkor is tudnod kell,
hogy mit kimondtam, igazak.
Hogy áldás vagy-e, vagy mézédes átok,
nekem mindegy, csak legyél bennem,
mint égő tűz az éjben,
mint rongy a szegényen,
mint magzat a méhben!
Maradj bennem mindig,
míg világítok e Földön,
S ha majd vénülő fejem felett
elmúlnak a gondok,
őrizd meg ezt a verset magadnak,
mert Neked szólnak a sorok!
Szerelembe zárva,
téged folyton várva
fogom kezed.

Vers mindenkinek

Boldogság árad
rám a világból,
sokak, kik vagytok
s üdvözöltök itt!
A lélek fárad
de újul s épül,
véreim, barátaim
ismerőseim!

Kérem az Istent
adjon sok szépet,
sokat a jóból
s gazdagságot is!
Lépjünk előre,
s ne nézzünk hátra,
feledjük világunknak
bús gyötrelmeit!

Az álmaidat  fel ne add,
csak így élheted túl!
A kitartásod ösztönözzön
minden bajon túl!
Ha világodat összetörik,
építs másikat!
A szeretet s a béke
érje házadat!

Kértem az Irgalmast,
kaptam sok évet,
hogy jót is tehessek
vezessen a hit!
Előre nézek,
terheink húzom,
akarom egybeérjen
két világaink!