Meztelen szó

Levetkőzöm magamról
a hétköznapokat
nem hagyom, rám dobálják
szürke fátylukat
érzem már a lágy szellőben
hajad símogat
ha megérint kezed
olvaszt szép szemed.

Tudatommal régen
érintettelek már
csak szavakba önthetném,
mily széles a határ
csak szavakba formálhatnám
drága nevedet
mert megérint kezed,
olvasztja szívemet


Amikor rám gondolsz majd
Veled ott vagyok én is
Amikor rám gondolsz majd
Neked virágzik  a rét is
Ott majd megtalálsz szíved belsejében
várok én ott Rád!


Lerakom magamról
a régi terheim
Sorban jönnek újra
szép emlékeim
Akarlak és vágylak
angyal tündér álom
Csak érintsen kezed
áldjam nevedet!

ősz(in)teljes (Ady Endre - Párisban járt az Ősz című verse alapján készült pályázatra)

"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,"
eltűntél vele együtt Te is, mint:
 könnyek az esőben, Kedvesem.

Állva vártam érkezését a nyárnak
hányom a sorokat mint füstjüket a gyárak
állva vártam és maradtam állva
szerelmemben magamnak árva

Kívántam, hogy jöjj pokolra mennyország
benne rejtőzik kedves, szép orcád
s ha gondolatim sűrű ködében látom
titokban mindíg újra kívánom

Jöjj el, múlj el, éber krémes álom
Nevedet éjszakánként álmomban kiáltom
S, hogy mit rejt magában fájdalmas világom?
édes csókodat vágyódva vágyom!

Csillagfény

Mennyit ér a pillanat,
koldusnak kenyérfalat,
rabnak áttörni a falat,
mennyit ér?
ki még remél?

Megvárod-e a holnapot,
amiben már ott vagyok,
csendben, ha kopogtatok
szeretetért,
ha lesz ki kért?

Álomvilág elképzelt életem,
ezernyi kép, kell hozzá érzelem
akárhogy kérsz mégúgysem tehetem
mindenki kér, Lépj át a szívemen!

Szaladhatsz a holnapért
ha a tegnap már utolért
kaphatsz hozzá jó kedélyt
akarod még?
Minek takarod még?

Becsüld meg a napot
Amiben még ott vagyok
Hangosan zászlót lobogtatok
Kegyelemért,
álom életedért!

Hamis barát

Ki mondta, eljön majd a jobb nap
Ki mondta, lesz még szabadság
Mondják már hosszú évek óta
De az embert mégis becsapják

Kérdem én, mikor váltasz jobbra
Te erre is csak kérdéssel felelsz
Hazudhatsz, de átlátszó a hangod
Támadsz százszor, úgysem érdekelsz

Folyton folyvást zsarnokoskodsz drága kéjekkel
varázserőd nem hathat rám, magam gyűröm el

Hamis barát, ki  magamra hagy a bajban
rám uszítja minden cinkosát
Hamis barát ki gyilkol csendben, halkan
Száműzött légy ezer éven át!

Rettegni senki nem fog tőled
Nem lesznek riadt éjszakák
Holnapra por sem marad belőled
megszünik számodra a Világ

Kérlelhetsz hamisan, hiába
hazugság buja csábítása
Imámmal törlöm minden mocskod
lelkemre nincsen már hatása

Folyton folyvást zsarnokoskodsz drága kéjekkel
varázserőd nem hathat rám, magam gyűröm el

Hamis barát, ki  magamra hagy a bajban
rám uszítja minden cinkosát
Hamis barát ki gyilkol csendben, halkan
Száműzött légy ezer éven át!

Régi remény (by the guitar for Akos T. "vsaca")

Voltál igaz társ, hű a bajban
tanítottál  meglátni szépeket
voltál ki megtett mindent halkan
nem félt belém önteni reményt s életet

reményt s új hitet
boldog életet

Voltál az égen fényes csillag
mindig velem jártad félő lépteim
Ott voltál mikor útra keltem
és vártad egyben érkezésemet

vártad a lelkem
mit tönkretettem

Refr.:
Jöjjj
ne negedd testem
Vigyél el magaddal
tartsd fogva lelkem

Te vagy nekem szép reményem
csókod ajkamra mindig kívánom
mint hajnali harmatra vágyó virágszirom
ha a  nyári napot nyugodni látom

nyugodni vágyom
Veled szerelmes álom

Te leszel régen várt angyal
kinek nyitva áll a fényes mennyország
Te benned lesz édes a hajnal
Ha megszűnik a fájó némaság

fájó némaság,
meztelen igazság

Refr.:
Jöjjj
ne negedd testemet
Vigyél el magaddal
tartsd örökre fogva lelkemet

Szépkorúakhoz

Eljött az ősz és eljött a napja,
ma Nektek szaval verseket apraja-nagyja
Nektek, kik vagytok most anyukák, nagymamák
Nektek immár őszülő nagyapák!!!

Anyám,  drága jó édesanyám
Köszöntelek Téged október hó napján
Csak egy szóban hadd köszönjem meg Neked
Csak egy szóban : Köszönöm az életet!!!

Köszönöm folyton ringató karod,
Lágy ölelésed s féltő néma sóhajod
Köszönöm, hogy születésemmel elhoztad a tavaszt
Minden évben megkapom - oly dús rügyet fakaszt

Apám, drága jó édesapám
Téged is köszöntlek hónapnak e napján
Téged is illet sok köszönet és rengeteg hálás szó
Sorolni se bírom, mit tanítottál, minden jó!

Köszönöm türelmed, millió segítség
Erős karod láttán sosem ért a kétség
Köszöm, hogy annyi mindent átadtál nekem
Dolgosság, kitartás, sok munka és sok erény
Tudtad már akkor, mennyit ér a remény!

Köszönök mindent és köszönjük mindnyájan
Egy mély ölelésben vagy egy boldog kézfogásban
Ha vissza is adhatnánk mindent amit kaptunk
úgysem tudnánk, ezért szól szép szavunk!

Születésed napjára

Minden sor mit most olvasol,
csak Néked szól s Téged köszönt
ma van ugyanis annak a napja,
hogy megszülettél már sokadszor újra

88 évének gyönyörű őszt adtál
Édesanyád orcájára édes mosolyt csaltál
nagy örömben úszott akkor a ház népe
ezen a napon is öröm legyen és béke!

ünnepeld a jelent s a múltad
a jövő is még ezernyi jót hozhat
Kérd az Istent, adja meg ezt Neked
amit csak kívánsz, mindent adjon Neked!

Ezt a napot el sose feledd
innen számítódik bájos, édes neved
s ha majd eljő a következő
Neked illatozzon a szűzi mező!

Gyönyörű szeptember

Vártalak ís és folyton várlak
elengedem a végét a nyárnak
Színes szép hónap, gyönyörű szeptember!

Karodon hordasz a napsütésben
vöröslő nagy fák végtelenjében
Magamnak kívánlak,akarom Te vigyél el!

Ragyogj be mindent, ezernyi tájat
Adj nyugvást végre millő vitának
Zavard el minden búját baját a világnak!

Szűznek havában, tündér szavában
Ontsad a szavakat, ünnepeld magadat
Ujjongok én is, mert megszülettél nekem újra!

Jöjj szűz hát most is, várd meg a kost is
új tavaszt, szépet, sok emlékképet
adj majd ha újra lángra lobbantod a létünket!

Holnap is

Nem tűnök el sohasem
egy versben mindíg ott vagyok
másként látom s látod  már
a felkelő szikrázó holnapot
közel de mégis olyan távol
annyira vakítóan vágó, éles
rám vetíti ajkadról szavaid
tán találóan de mélyen édes
akaratom határain-korlátain túl
meginoghat bennem a józan tudat
segíteni lehet, ezen nem tud senki
erre nem is emelem hát poharamat
mostanáig mindig érzem s látom
mostanáig minidg jobban hallom
itt az idő, rá kell nagyon állnom
rég elütött idő emberi órámon
orvosol az majd mindenféle bajt
s ha egyszer tán újra eljön majd
szerelem, szeretet, gyöngédség
zörgethet hiába ajtómon a kétség
addigra bennem minden újra épül
talán múltunk is jobban megszépül
Nálad vagy nálam is lesz hely elég
egyszerre jó lesz nálam a menedék
karomon ringatva én altatlak majd el
ezernyi bókkal én árasztlak el
dúdolom: Mindíg így aludj el!

Új hajnal

A lenyugvó napot új hajnal kíséri,
az éjszaka sötétjét már széjjel is tépi,
tépd széjjel, jó új nap jöjj el,
Reményem, sose múlj el!

Harcom a jóért Veled olyan vad,
mint sziklának csapódni pillanat alatt
szűnj meg harc, légy múló pillanat
Légy béke, mi megragad!

Eljön az új nap, elhozza a csodát
szerető asszonyt, meleg, dús vacsorát
kérlek, Uram, csak ezt add meg nekem
Ragyogjon béke szívemen!

Tudnod kell

Kimondottan kimondatlan
az érzés mit most élek
a következmény az
amitől nagyon félek

Számtalanszor szóltál rám
de én nem hallottalak
milliószor kértél engem
de nem adhattalak

Szeretve lenni és szeretni
nem oly könnyű talán
mint hattyúkat úszni látni
március haván

Arcom elrejteném most
mint Anonymus szobrán
ki komoran néz mégis
rézbe öntve némán

Csodállak, hogy bírod
kínzó  gyötrő énemet
szabadítson fel Téged
az önzetlen szeretet

S ha egyszer úgy látod
volt bennem érték is
miből meríteni mersz
tedd meg még úgyis
Akard mindig jobban
ne taszítsad félre
dönts a jobb sors felé
indulj hát előre!

Titkos vágy

Pillanat amí visszatér mint egy gondolat
hogy Téged még igy sosem láttalak
láttalak szépnek, láttalak jónak
csak a töredékét sem írom a szónak.

Maradj meg így mindig elmémben
tisztának, szépnek minden élményben
uralkodj felettem, legyél királynőm,
szakítsd le láncaim magasságos úrnőm

Legyél életutamon Te a vezető csillag
irányítsd léptem, hogy mindig eljussak
oda ahová az utunk meg van írva
oda, ahová a neved fel van írva

Akarj erőt adni, hitet s jó reményt
irjak Hozzád ódát, millió költeményt
lássuk meg együtt a felkelő Nap sugarát
az Istent, ahogy mosolyogva minket lát!

Neked szól

Nem titok többé,
kinek szól dalom
mindegyik soromban egyedül
csak magamat adom.

Neked szól a vers,
ki olvasod soraim
ha tetszenek szavaim, hát izleld
s megérintelek odakinn.

Neked szól a szó,
millió gondolatom
van benne szép s jó elég vastagon
mely körbefon utadon.

Neked Neked Neked!
Pusztán csak Neked
S ha vágyakozol a szavaimra
írok még rengeteget!

(V)ágyak között

Írok s várom, hogy visszaírj
hívlak és várom, hogy visszahivj
hogy halljam, lelked még visszasír
ne hallgass hát, mint a sír!

Vágyom, hogy engem támogass,
várom, hogy lelkem símogasd
hogy érezzem, karod majd megérint
ne taszíts el magadtól megint!

Szeretném, ha engem szeretnél,
ha szívedbe örökre engem temetnél
hogy lássam, ajkadról csurog a levem
ne tagadd meg sohasem a nevem!

Kívánom azt is, hogy birtokolj,
szívemet mint rabot életfogytig leláncolj
ne legyen más, kinek kulcsa lesz szívemhez
ne veszítsd el kulcsod az énemhez!

Eljő

Eljő az idő, eljő a nap,
mikor már nem lesz lelkem gyenge
mint pillangó szárnya,
erős leszek mint a szikla
s boldogság ragyog be engemet

Eljő az óra , eljő a perc,
mikor szívem nálad talál helyet örökre
mint éhező koldus
kenyeret s jó bort lelve,
úgy veszem magamhoz Testedet

Eljő a jó, eljő bőség,
mikor megszűnni látszik minden keserűség
mint magzatból ember
ahogy születik egyszer,
úgy kívánom létezésedet

Eljő a fény, eljőssz benne
akárhogy várlak, csak nézlek remegve
mint angyalt, ha látnak
úgy érnek bennem vágyak
akaratom ellenére is

Eljött mert vártam-vártalak
leírhatatlanul csodás pillanat
mint mosolyod bája,
vártam, taszítson igába
Maradj meg mindig bennem is!

Csak Veled

Ha átok lennél,
én átkozott lennék
ha méreg lennél,
Belőled mindent bevennék
ha bor lennél,
egy kortyot se hagynék másnak
ha Te vagy a ma,
nem kell nekem a másnap!

Ha mester lennél
én tanítványod lennék,
ha hit lennél,
mártír lennék érted
ha mennyország lennél
én benned laknék örökkön örökké
ha a pokol tüze lennél
majd boldogan benned égek!

Ha Te lennél az égbolt,
lennék a legfényesebb csillag
ha a Nap lennél,
lennék fényedtől vak
ha ékszer lennél,
én úgy hordanálak magamon
ha anya lennél,
én aludnék karodon!

Ha akarat lennél,
gyorsan végrehajtanálak
ha törvény lennél,
mindig betartatnálak
ha üldözött lennél,
mindig befogadnálak
ha üldözőm lennél,
bárcsak gyorsan elfognának!

Ébredj velem

Várom a pillanatot,
amikor megragadod,
amikor ébred a Nap

Látom még engem ölelsz,
kezed még nem enged el,
a paplan melege kell!

Testednek halvány képe
tárul most én elémbe
gyönyörű érzésekkel

Adom, mit más csak kérhet:
gyönyört s szerelmet szépet,
habár ezt nem is kérted

Légy hát majd boldog velem,
ha kell én megtehetem
ha úgy lesz, meg is teszem!

A bajban ne engedj el,
a jóban is megleszel
Rólam ne feledkezz el!

Hív a szó

Mondanom sem kéne
amit már igy is alig bírok
szavaimnak vége
szemeidbe könnyeket írok
alakul egy helyzet
lapáton a lét
sosem leszel győztes
olyan ez a tét
hogyan taszithatnád
arcom emlékét
soha nem élhetsz fel
ennyi jó reményt
mondhatnám, hogy átkozz
lehetnék a rossz
ebben nem volt jó szó
szinte mind gonosz
zarándok a szellem
ezernyi kis kép
kiáltom hogy ébredj
igaz húsvér nép
gyomrod már nem reszket
mert elfakad a lép
indulj olyan úton
nem is-várjál még!
tekeredj egy húron
vissza ne is térj
elégszer leírtam
létünk lényegét
engedd el a múltat
dönts a létedért!

Viharos utadon

Félig kihült már tested alatt
az ágy amelyből reggel ébredtél
elhagytad szülődet, házadat
mentél csak de semmit nem kértél

Utad majd végleg hová visz el
azt egyedül Te tudhatod s nem én
járhatod akár egy életen át
valami  majd folyton utol is ér

Szíved már nem tartja semmi,
elszáll a múlt mint egy pillanat
lelked már erős ahhoz,
hogy megtedd s megtaláld önmagad
állandó örvények között nem hagyod hogy széttépje testedet
csak törtetsz erősen, bátran, de közben elsöpörsz engemet!

Forró nyár

Eljöttél újra mint várva várt álom
egy éve már lassan, hogy vágyódva várom
minden léptedet, érintésedet
amit napnak sugarai Tőled ejtenek

Ha érkezel, trónjáról letolod a tavaszt
azt a kis ravaszt, amely sok rügyet fakaszt
Tiéd a virág után a termés
Mint Mindenhatónak az emberteremtés

Kérdem én: idén mit hozol majd nekem?
Elhozod-e igazán, ha én is megteszem
mit meg kéne tegyek igazából
Ha semmit sem hozol, én sem teszem mától

Hozol szerelmet újat vagy megkapom a régit
mely mint drága parfüm erősen elbódít
Kacér mosolyt, lobbanó lángot
sírig tartó társat vagy múló románcot

Bármit is hozol, hozd  azt nagy szeretettel
jég nélkül hozd mert az mindent elver
meleg esőt adj szomjazó földnek
s örömöt, hogy eljössz  minden nemzedéknek!

sokÁ-Ákos

Jöttél, mint nagy vihar,sebes hurrikán

nem romboló hatalom, mégis erősen karakán

nem oszlattál, hanem gyűjtöttél egybe

sokunkat ajánlva a felépült rendbe.

Ikonként festettek látó füleimbe

mert minden ami szép volt megmaradt örökre

nem fáj már többé, lehull az átok

ha együtt maradunk néhányan jó barátok

Kiáltod, vakon is nézzek a fénybe, 

Adj hitet hát, hogy mondhassam - Végre!

Csak dúdolnám halkan érintő szavaid

Veled utazom, ha Isten is megsegít

S ha valami véget is ért, kezdődjön el más

induljon a banzáj,ne csillapodjon a láz

Ha hangos is lesz az utolsó dal

A világ legvégén is mint fájó tengermoraj!

Lélektelen test

Porból és sárból gyúrtak össze
elkészültél Te szép darab
de nem is tudod, hogy ki hozott létre
nem ismered meg önmagad

Alakulhatnál ha formálnának
de nem érinthetik testedet
mert az aki téged létrehozott
kihagyta belőled lelkedet

Tennék fel kérdést, hogy választ adhass
de üres tekintet a válaszod
ordító lelkét az én testemnek
csak érzések nélkül bámulod

Csábító gyönyör és valós test vagy
de olyan miből hiányzik a lélek
használnak téged a világ leláncol
Szánalomból se kérlek

S ha ebbe a testbe lelket fújnék
megszépülne minden téren
a Test s a Lélek csak együtt élhet
mert igy alkotta meg Isten!

mindennapi fohász

Uram, Te mindenható!
Minden ember gyémánt lelkének csiszolómestere!
Te, a mennyeknek és az evilági létnek,
szerelemnek, önzésnek,
örömnek, bánatnak,
botlásoknak és talpraállásoknak,
születésnek és megnyugvásnak kovácsa,
Adj hitet,
Adj erőt,
Adj alázatosságot,
Adj reményt,
Adj bátorságot,
Adj kitartást,
Adj meg mindent amivel Téged
és embertársaimat igazán tudom szeretni,
hogy amivel ébredtem
azzal nyugovóra is tudjak térni
Szeress, mint szerető gyermekedet,
es egyben mint gyarló szolgádat
hogy Neked élve cselekedjem minden tettem
és a legszebb vacsorát majd Veled üljem!
Úgy legyen!

Közönséges közösség

Tarolt a nagyvilág elott a tokeletes rendszer
mely összehozott országokat - népeket
minden percben és pillanatban folyton
kozelebb hozza számunkra a férgeket

Ha akarod látják, hogy ébredsz fel reggel
ha akarod látják,azt is, kivel fekszel
nem biztos, hogy jó ez neked,vagy éppen nekem.
furfangos háló ez az internetes verem

Mindig írásba rakod szavaid, tetteid
a szónak minden létezését ami szinte megfeszít
annyira, hogy elfelejted lassan kiejteni is
de veled egyutt megtanuljuk elfelejteni is

Mázolod magad, lássák, hogy jól vagy
de a képernyo mogott patakokban úsznak
konnyeid - mert látod ez már nem valóság
minden kitalált, minden hazugság

Birtokol a rendszer, jól magába szippant
észre sem veszed, az ido ugy elillan
oly gyorsan múlik léted minden egyes perce
s te tovább is lépsz mindent elfeledve

Leírod bánatod, oromod s majd várod
ki vigasztal onlájn, ezer nem valós barátod
csámcsogva láthatják kínodat, bajodat
senki sem segíti ordító vágyadat

Reméld, hogy egyszer majd arra kell ébredj
nem kell Neked tobbé a virtuális méreg
S késobb majd mindent ezek nélkul teszel
Ha megszabadulsz tole mindig szabad leszel

Szikla(Szilárd)Szerelem

Emlékszel talán a régi történetre
mely leírja két szikla szerelmét
sziklaszívvel célzott az egyik
s így örökkön egymást szerették

A két szikla sokáig nézte egymást
miközben köztük hullámok csaptak szét
de egy napon a hullámok eltűntek
s tisztán csodálhatták egymás szépségét

Mindkettőjüket bearanyozta
a felkelő Nap millió sugara
s mikor az már nyugovóra térni készült
testüket a Hold fénye beragyogta

Történt valami csodálatos érzés
Elindult egymás felé a két szikla
lassú léptekkel, megfontolt mozgással,
hogy a hullámokat ujra ne szítsa

Hosszú idő nyoma s a hullámok
testükbe mély sebeket vájtak
de a két szikla egyre közelebb lett egymáshoz,
s a sebek már nem fájtak

A rút idő vésője nem csupán megtépte
de formálta is a két sziklát
s tökéletesre fényesítette, csiszolta,
így lett a sziklaszívből két ragyogó gyémánt

Eljött a nap, amikor a zord hullámok
romboló munkája megszűnt létezni
a két szikla összeért,
már egy a kettő
s nem választja el már őket semmi
soha többé semmi

Nem adom fel

Mikor fáradt szemem bezárul

drága arcod ígyis elém tárul

mosolyod mint szellő, mely símogat

eltakaritja bűneim s mihaszna múltamat!

Szemeid  mézédes ragyogásában

annak oly forró mélyzöld pozsgásában

telítődik meg bennem a tudat,

csak bennük lelem meg mennyországomat!

Apró fülcimpáid, mint parányi ékkövek

ha érinthetem az ajkam is megremeg

Belerezdül testem minden porcikája

Ezért is százszor és ezerszer Légy áldva!

Pisze orrod kacérságot takar

ha kicsit megvonod, érzem, engem akar

illatomat akarja szagolni, érezni

mint hős a csatában bátran elvérezni!

Ajkaid mint kánaáni manna

melyet még a gonosz kígyója sem tagadna

S íze mint a legfinomabb nektár

Remélni tudom csak, hogy végleg enyém már!

S bár nem tudom, mikor nyílik meg szemem

hogy vakságomban újra megtekinthessem

megölelhessem s ha megcsókolhatom

teszem is de soha fel nem adom!

A kos hava

Ebben az évben is eljott a tavasz
de nem is sejtettem mennyire ravasz
okos kis fejed  még nem értette
mennyit is fizetünk cserébe

Átvettem ajkad ízét
a 21. napon csodálkozva
élveztem volna mámorát még tovább is
ha a kos hava le nem zárult volna

de jött áldásra átok
mely megszaggatja lelkem
a kos vérében megfürödve
kell majd útra kelnem.

Tested drága gyémánt,
férfi szemnek étek,
a kos hava mindig ujra eljő
de szeretni Téged vétek!

S ha visszaforgatnánk is
az idő rozsdás lapátját
akkor sem bánnám kos véremmel
bármikor újra várnám.

Ha az Isten megteremtett,
hát küldjön utánam az ördög is
Nem szabadulok kos véremtől
a kos hava ujra elérkezik!

Érints meg

Akaratom nélkül szültek
 engem erre a Földre
s most érzem mindenki azt várja, hogy
maradjak itt örökre.

Szerettem volna megízlelni
szép életnek nektár ízét
angyaloknak szaggatják most
darabokra szívét

Vágyaidat hogyan tudnám
kielégíteni végleg
Ha Te vagy minden mennyiségben
a legveszélyesebb véglet

S ha egyszer végre eltaposnám
áldás lenne minden
mert gyarló szívem, gyenge testem
csak Téged akar magas Isten!

Szeretnélek látni, tapintani is Téged
de hinnem is elég - mert annyi jót teszel
hát légy Te nekem az élet!

Anton(é)mák

Símogatsz ha ostorozol
ordítasz ha csendben vagy
szemérmetlenül is tisztán
eszementen vagy bambán
mondhatod ha hallgatsz
hatalmadban tarthatsz
aggódva is büszkén
gyáván vagy egy hősként
lenézel ha bíztatsz
akarva is taszíthatsz
kéjek s rút borzalmak
együtt vagy magadnak
létem a léted!

Ki vagyok Neked

Ki vagyok Neked
csak csalfa pillanat
ami előtör Belőled
ha az érzés elragad

Ki voltam Neked
tán a szabadság szele
mi megmozgatott
mert jól hangzott a neve

Ki leszek Neked
egy valóságos álom
időtlen időkben
hajsza és rémálom

Ki lennék Neked
a jelen és a jövő
vagy múlt netán
a vissza nem térő!

Ki legyek Neked
ördög vagy angyal?
ki nem enged el
ha eljön a hajnal...

Utamon

Velem vagy  netán ellenem
azt csak te dontod el  és senki más
utamon hogy meddig kísérsz el
nem, meg nem mondja csak a Messiás
találhatsz majd sok kibúvót, kifogást és ürügyet
ha fogod tudni,  ugyis bánd meg minden titkos ugyedet.

Elindultam, megérkeztem, szeretnék megpihenni
de hosszu utam állomásain nem nagyon vár senki
Alább vagyok mint a legrosszabb bűnös,
a legcsúnyább bűn egy nagy Vétek
számtalanszor megkérdezem: Uram, ha lépek, kinek vétek?

Utam során sokat még nem tettem,
de amit igen az nem  mindig csak jó volt,
s ha szándékomat el sem értem
legalább igazán megért pár szép szót
Etettem koldust, itattam szomjazót, felsegitettem a bénát
Most mégis mintha úgy érezném, nem mész csak állsz játszva a némát.

nem kell titkolnom szándékomat
szeretném megmutatni,
hogy miért is indultam veled útnak s mit akartam így elérni
Hitem nem inog meg tobbé Benned, batran kiállok érted
mert igaz hitet csak Nalad találok
tebenned minden érdem!

Kilencedik óra

Szeretnék mindent kimondani egy szóban,

De a szónak a súlya hatalmasan nagy

Lehet 9 betűből áll a mi nyelvünkön

Mégis megpecsételi egész sorsomat

11 percig is ismételni tudnám

hogy hányszor Téged megkívántalak

de gyarló testem mindig lázas Tőled

ha a Te szent tested a rejtett pillanat.

Akarom látni, hogy a hajnal perce ébreszt,

akarom látni, ahogy feltámaszt a Nap

akarom érezni a létezésedet

akarom tudni, hinni, valóban vagy!!!

Voltál barát s voltál társ a bajban

Meghallgathattad sokszor sok bajom

De élhetek e iylen pillanatban

ha egyszerűen csupán magamat adhatom

33 évig kereshetném,

hogy miért vagy Te mindig mindenem

egyszer tudnám végleg kimondani

Ez már tényleg valós érzelem

S ha tanúságot kéne tennem róla

Szavaim  mily nagy dolgot rejtenek,

elmondanám s megfeszítenének

mint Téged sokszor minden pénteken

Akarom látni, hogy a hajnal perce ébreszt,

akarom látni, ahogy feltámmaszt a Nap

akarom érezni a létezésedet

akarom tudni, hinni, valóban vagy!!!