Hajam alatt már gyűlnek a bajok
gyorsan vírusként burjánzó gondolatok
áradnak agyamból lefelé a számba.
Mély levegővétellel oldódik át
a hanggá modulált verbum
hangszálaim függönyén keresztül.
Tegnap még hétfő volt,
s ma már a péntek este levét iszom,
a tajtékzást ordítva szomjazom
Rám szegeződő tekintetek sora
mosoly és csodálat arcuk otthona
játszd újra, kellesz még!
Homlokomon tengernyi ér duzzad
benne lüktető millió sejt hajtja magát
megállna egy percre de nem lehet-
Kiáltja a Világ lelkemet!
