Levetkőzöm magamról
a hétköznapokat
nem hagyom, rám dobálják
szürke fátylukat
érzem már a lágy szellőben
hajad símogat
ha megérint kezed
olvaszt szép szemed.
Tudatommal régen
érintettelek már
csak szavakba önthetném,
mily széles a határ
csak szavakba formálhatnám
drága nevedet
mert megérint kezed,
olvasztja szívemet
Amikor rám gondolsz majd
Veled ott vagyok én is
Amikor rám gondolsz majd
Neked virágzik a rét is
Ott majd megtalálsz szíved belsejében
várok én ott Rád!
Lerakom magamról
a régi terheim
Sorban jönnek újra
szép emlékeim
Akarlak és vágylak
angyal tündér álom
Csak érintsen kezed
áldjam nevedet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése