"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,"
eltűntél vele együtt Te is, mint:
könnyek az esőben, Kedvesem.
Állva vártam érkezését a nyárnak
hányom a sorokat mint füstjüket a gyárak
állva vártam és maradtam állva
szerelmemben magamnak árva
Kívántam, hogy jöjj pokolra mennyország
benne rejtőzik kedves, szép orcád
s ha gondolatim sűrű ködében látom
titokban mindíg újra kívánom
Jöjj el, múlj el, éber krémes álom
Nevedet éjszakánként álmomban kiáltom
S, hogy mit rejt magában fájdalmas világom?
édes csókodat vágyódva vágyom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése